Magamban ülök - a múltat rágva
Mit vétettem, mit tehettem
Mi volt, mire nincs bocsánat
S két lelket szétfeszíthet

Van egy érzés - nem hagy nyugodni
Mélyrõl szól - hol üres minden
Eszköz voltam - enyhítsek
S eldobtak - más tûnt fel

Ne a mélybe nézz, ne is az égre
Végre egyszer a szemeimbe
Ne kérdezz, ne is szólj
Búcsúzz,s menj - hátra se fordulj

Visszanézve - tiszta minden
Filtárul, mit függöny takart
Ócska színpad, elöl, s mögötte
Nem óv már, nem tagad

Visszatért hát, újra itt van
Az üresség - átjár, magába zár
Ha volt is lelkem, elfelejtem
Kéz kézzel szórom a magány magvát
Más fájdalma, mit se számít
Megég az, ki a tûzzel játszik
És a csíra szárba szökken
Ím sorsom kertje - e csillogó, rideg világ...

...vár - nyugodtan bejöhetsz
Ha épp ürességre vágysz
(S tudom, hogy vágysz)

Magadban ülsz majd - a múltat rágva
Mit vétetél, mit tehettél
Mi volt, mire nincs bocsánat
Mire már nem lehet mentség

Lesz egy érzés, nem hagy nyugodni
Mélyrõl szól, hol üres minden
Eszköz voltál - s most hogy vége
A hideg már belõled tör fel